Villanybojler

Melegvíz-használati szokásaink meglehetősen változatosak.

Háztartásaink mind létszámukat, mind fürdési-, mosogatási

szokásainkat tekintve különböznek, ráadásul a korszerű

vízmelegítő rendszerek közül sem mindenkinek van módja

választani.

Kényszerből vagy megszokásból az egyelőre olcsóbban

működő és szinte korlátlan kapacitású gázbojler helyett

sokan zárt rendszerű elektromos forróvíz-tárolót használnak.

Ezekről közlünk az alábbiakban néhány alapvető tudnivalót.

A hagyományos, a hazai elektromos hálózatokhoz illeszkedő

villanybojlerek általában 1000-2500 W fűtőteljesítményűek,

felfűtési idejük pedig 6-8 óra.

A készülékekből nyerhető meleg víz mennyisége természetesen

az űrtartalomtól függően változik, tehát vásárláskor először

is azt kell mérlegelnünk, mennyi vízre lesz naponta szükségünk,

ami függ attól, hányan és mire akarják használni a bojlert.

Nem közömbös az sem, hogy a forróvíz-tárolót milyen hőfokra

beállítva üzemeltetjük.

A készülékgyártók a konstrukció kialakításakor a szélsőséges

igények kielégítésére is törekednek, ezért általában

80 és 95 oC között maximálják az elérhető hőmérsékletet.

Igy 100 liter 40-45 oC-os vizet (például fürdéshez) hideg-meleg

vizes keverőcsappal akár egy 50 literes bojlerrel is elő tudunk

állítani.

VÍZKŐ ÉS EGYEBEK

A villanybojler gyártói általában azt ajánlják: tartósan

a +60-65 oC beállítási értéken üzemeltessük a bojlert.

Az import készülékek használati útmutatásába ezt általában

csak azzal indokolják, hogy ez a beállítás garantálja a

használati komfortot és gazdaságosságot, de emögött

valójában az elektronikus korrózióveszély lehetősége

húzódik meg.

Nem mindegy, hogy a lakásunkban milyen víz folyik

a csapból, hiszen annak minősége, keménysége a

villanybojler élettartamát, gazdaságos üzemeltetésének

feltételeit, karbantartási igényét jelentősen befolyásolja.

A különböző készüléktípusokat természetesen nem

lehet eleve az adott vízhálózathoz igazítani, tehát

"nem tudják", milyen vízminőséggel kell üzemelniük.

Ezért többnyire fennáll az úgynevezett elektrolitikus

korrózió, valamint a vízkőlerakódás és a mechanikai

szennyeződés miatti hatásfok-csökkenés veszélye.

A hazai vezetékes vizek összetétele, minősége

változó, ez a heterogén vízösszetétel tulajdonképpen

szükségessé tenné a helyi vizekhez legkedvezőbben a

lkalmazkodó, speciális védelemmel rendelkező bojler

típusok gyártását és forgalmazását, ez az út azonban

nem járható.

Ugyanakkor a gyártók a fogyasztók kedvéért és a

villanybojler biztonsága érdekében is igyekeznek

növelni gyártmányaik élettartamát, megbízhatóságát.

Ezt egyrészt úgy érhetik el, ha a tartályokat megfelelőbb

anyagból készítik, és ellenálló bevonattal látják el,

másrészt az úgynevezett aktívanód beépítésével.

Ez utóbbi a tartály anyagának védelmén túl a víztérbe

nyúló szerelvényeket is óvja a korróziótól, éspedig

úgy, hogy magához vonzza a vízben oldódó ártalmas

anyagokat, mondhatni saját testével védi a tartályt

és a vízzel érintkező szerelvényeket.

Fontos az aktívanódot rendszeresen (általában

évenként) felülvizsgálni és szükség esetén kicserélni,

hiszen ha a víz egy ideig keményebbé válik, akkor

a lerakódási folyamatok felgyorsulnak, a készülék

tulajdonosoknak pedig nincs naprakész információjuk

a vízminőségről és annak hatásairól.

CSEPEG VAGY FOLYIK?

A villanybojlerrel együtt élők körében ismert jelenség,

hogy hosszabb (néhány éves) használat után és jobbára

az aktivanód cseréjének elmulasztása miatt itt-ott

csepegni kezd a bojler, esetleg a megszokottnál

"kevesebb lesz" a melegvíz.

A javítás során többnyire vagy az derül ki, hogy az

aktívanód elfogyott, és a tartály emiatt valahol kilyukadt,

vagy pedig az, hogy több kilogrammnyi vízkő gyűlt össze

a tartályban és a benyúló szerelvényeken.

A vízkő a vízben oldott ásványi sók lerakódásának

következmények, amely ugyan a tartály korróziója

ellen bizonyos védelmet nyújt (miután vastag,

viszonylag jól záró és tömítő bevonatot képez), azonban

a készülék hatásfokát jelentősen rontja.

Elképzelhető, hogy akár 2-3 cm vastag vízkőlerakódáson

kell a fűtőcsőben ébredő hőnek "átküzdenie" magát,

mielőtt a víz melegítéséhez kezdhetnek.

Ez egyértelműen veszteség, még ha a felmelegített

vízkőréteg a hőjét részben át is adja az őt körülvevő víznek.

VÁSÁRLÁSKOR

A megfelelő villanybojler kiválasztása során a vásárlók

szempontjából fontos műszaki paramétereket kell figyelembe

venni, amelyek a mellékelt tájékoztatók alapján kerülnek

górcső alá, éspedig:

• űrtartalom (literben),
• hálózati feszsültség (voltban, 50 Hz frekvencián),
• áramerősség (biztosítékszükséglet amperben)
• fűtőteljesítmény (wattban),
• felfűtési idő (órában),
• napi hőveszteség (65 oC  mért wattóra/24 óra),
• üzemi víznyomás maximuma (barban), hogy megtudjuk,
• szükség van-e nyomáscsökkentőre a bojler előtt,
• vízcsatlakozás mérete colban (1/2 vagy 3/4 col),
• villamos csatlakozás (szükséges vezeték-
• keresztmetszet mm-ben),
  
• az éjszakai árammérő lehetősége, költségei,
• a készülék tömege vízzel feltöltve, ami megszabja,
• hová szerelhető fel.

A felsoroltaknál egyébként lényegesen több műszaki

paramétert is szemügyre vehetnénk, de ezek már

alig-alig befolyásolhatják a vásárlót a termék

kiválasztásában.

Mindezektől függetlenül a legalapvetőbb követelmény

a "villamos biztonságtechnikai megfelelőség", a bojler

forgalmazhatóságának alapvető feltétele,

a Magyar Elektrotechnikai ellenőrző Intézet erre vonatkozó

igazolása híján egyik forróviz-tároló sem árusítható.

Mindenkinek ajánljuk továbbá, hogy mielőtt villanybojlert

vásárolna, tisztázza a következő kérdéseket:

• a meglévő villamos hálózat megfelel-e a bojler
  
• felszereléséhez?
• nappali vagy éjszakai villamos fogyasztásmérőről
• üzemeltethető-e a leendő készülék, s ennek
  
• műszaki feltételei adottak-e?
• a szükséges (50 l/fő/nap vízigénynek megfelelő)
  
• űrtartalom szerint mekkora űrtartalmú készülékre
  
• van szükség?
• ha mindezek ismeretében eldőlt, hogy mekkora bojlerre
• van szükség, vajon elfér-e a lakásban, föl lehet-e
  
• szerelni a kiszemelt falfelületre?
• Ha mindezekre a kérdésekre megnyugtató választ
• tudtunk adni, akkor is azt javasoljuk, hogy bízzuk
• szakemberre a készülék telepítését, aki a megrendelt
  
• munkát igényeinek szerint és munkagaranciával végzi.

HASZNOS TUDNIVALÓK

Köztudott, hogy a villanybojlerek hálózatra kapcsolásánál

lehetőség van éjszakai árammérős üzemeltetésre, amelynek

áramtarifái a nappalinál lényegesen olcsóbbak - és ez a

januári hatállyal életbe lépett áremelés óta is igaz, csupán

az arányok változtak kissé.

Az éjszakai felfűtési ciklusban üzemeltetett forróvíztárolónál

nyilván nem közömbös, hogy a tárolt melegvíz

hőmérséklete milyen.

Mindenesetre a korszerű hőszigetelő anyagok - a

környezetvédelmi előírásoknak is eleget téve - szinte

tökéletesen, minimális hőveszteséggel biztosítják a

megfelelő hőmérséklet megőrzését.

Itt legfeljebb az okozhat gondot, éspedig nem a

készülékgyártók, hanem az áramszolgáltatók miatt,

ha az úgynevezett éjszakai "áramvölgyben" a bojler

felfűtéséhez szükséges villamos energiát nem folyamatosan,

hanem ciklikusan biztosítják.

Bizonyos éjszakai fogyasztásmérő óráknál az

áramszolgáltató - az - esetleges éjszakai áramcsúcsok

elkerülése végett - megszakíthatja az áramellátást,

ezért a felfűtési ciklusidő nem lesz teljes.

Valójában az éjszaka melegített víznél, valamint

az úgynevezett teljesítményvölgyeket hasznosító

tarifáknál előnyös lehet az elhúzódó melegítési ciklus a

kisebb tárolási energiaveszteség miatt.

Például: ha a felfűtési ciklus vége reggel 6 óra, és a

napi első vízvétel (reggeli mosdáshoz, fürdéshez) ezzel

közel egybeesik, akkor a hőveszteség szinte a nullával

egyenlő.

Végül is nem mondhatunk mást, mint hogy minden

felhasználónak magának kell megtalálnia a kompromisszumot

a gazdaságosság és a kényelmes melegvíz-ellátás

biztosítása között.

LELKE A TARTÁLY

A forróviz – tárló, villanybojler legfontosabb alkatrésze,

mondhatni "fődarabja" a tartály, mely általában

acéllemezből készül, speciális felületvédő réteggel.

Ez a bevonat a hengerelt acéllemezt védi a víz

fémet roncsoló hatásai ellen, melyek közül a legismertebb

a korrózió, köznyelven rozsdásodás.

Ez a védőbevonat lehet horgany (ez kissé elavult megoldás)

vagy zománc- illetve műanyag-bevonat.

A fűtőtest általában a víztérbe merülő csőfűtőtest

vagy úgynevezett szteatit fűtő.

Ez utóbbi a tartály leürítése nélkül, míg a

hagyományos csőfűtőtest csak a tartály vízleürítésével

és a "fenéklap" leoldása után cserélhető.

A vízhőmérsékletet a beépített hőmérséklet-

szabályozó tartja megfelelő értéken.

A szabályozót gyárilag is be lehet állítani,

de úgynevezett kivezetett, jelölt hőfok-skálával

maga az üzemeltető is beállíthatja a kívánt hőfokra.

A villanybojler további védelmét szolgálja - arra az

esetre, ha a hőfokszabályozó meghibásodna egy

beépített másodlagos biztonsági szerelvény, az a

hőkorlátozó, amely a meghibásodott hőfokszabályzót

helyettesíti, megakadályozva ezzel a tartály vizének

felforrását, s a gőzfejlődéssel együtt járó robbanásveszélyt.