Az EPH hálózat

EPH (Egyen Potenciálra Hozás) Érintésvédelemi szempontok szerint

Hazai gáz szolgáltatók úgynevezett EPH nyilatkozat meglétéhez kötik az

új és régi gáz bekötéseket, üzembe helyezéseket.

Tehát a gáz hálózatra csatlakozás elő feltétele, hogy nem csak gáz

üzembiztonság, hanem villamos biztonság szempontjából is megfelelően

kialakított hálózat kerüljön gáz nyomás alá, azaz üzembe.

Az EPH vizsgálat célja, hogy elektromos szempontból vizsgálja meg a

kérdéses berendezés, épületrész, illetve ezek cső és erősáramú hálózatát.

Alap esetben a fő szempontok a következők:

- Mért és méretlen gázcső összekötése elektromosan megfelelő vezetővel. 

- PE-N vezető szétválasztási pontjánál (általában a lakás kis elosztója)

a PE sínre érkező   EPH gerincvezető bekötése megfelelő

( álalában 4 mm² Cu flexibilis zöld-sárga vezető )   módon. 

- EPH csomópont ( többnyire a cirkó alatt ) kialakítási helyére

beérkező összes csővezeték.

Természetesen minden helyszín és berendezés

más-más kialakítást igényelnek.

Ezért is javasoljuk elektromos szakember bevonását.

Ha például egy lakóházban testzárlat lép fel és a védővezeték felé

áram folyik és ekkor éppen fogjuk a vasalót vagy, egy villanytűzhely

fémes részét, közben a másik kezünkkel vagy testünkkel

hozzáérünk a vízcsőhálózathoz vagy fűtéscsőhöz,

áramütést kaphatunk.

Miért van ez.

A megérintett vízcső -áramot nem vezetve lényegében a talaj

valamely pontjának potenciálján van, ugyanakkor a másik

kézzel érintett villamos készülék teste a védővezető potenciálján van.

Ezek ugyan a földszinten egymással fémesen össze vannak kötve,

de mivel a védővezetőn igen jelentős földzárlati áram folyik,

a védővezetőn számottevő feszültségesés van, s a balesetes

lényegében ezt a feszültségesést hidalja át.

Ez a feszültségesés a szokásos 400/230 V-ós hálózat esetén is

100 V nagyságrendű lehet, tehát semmiképpen nem elhanyagolható.

Ha a villamos készülék testét a vele egyidejűen érinthető minden

egyéb fémszerkezettel rövid úton fémvezetővel összekötik,

akkor a két rész között gyakorlatilag nem léphet fel érintési feszültség.

Ez az egyénpotenciálra hozás célja és elve.

Az egyénpotenciálra hozó (EPH) vezeték általában nem azonos

az érintésvédelmi védővezetővel.

Nem célja a testzárlati áram növelése, s ezzel az

érintésvédelmi kikapcsolás gyorsítása vagy üzembiztossá

tétele, csupán potenciálkiegyenlítés.

A potenciálkiegyenlítő vezetéken nem, vagy legalábbis nem

szükségszerűen, lép fel a nagy áramerősség.

Az érintésvédelem mindig a villamos készülékek, ill.

berendezések tartozéka, ezért az érintésvédelmi védővezető

mindig villamos készülékek, berendezések testéhez csatlakozik.

Ezzel szemben az egyénpotenciálra hozás elsősorban a

környezetben érinthető, nem villamos célú, villamosan vezető

anyagú (főként fém) részek érintésének veszélyét kívánja

csökkenteni, ezért az EPH vezetőnek legalább az egyik vége

nem villamos berendezéshez csatlakozik.

Mely vezetőrészeket kell, vagy célszerű, az EPH hálózatba bekötni?

Csak azokat, amelyek valamilyen másutt levő potenciált

hozhatnak az érintési helyre.

Teljesen felesleges (sőt kifejezetten káros) pl. egy faajtó

kilincsét EPH vezetékkel összekötni, hiszen ez a kilincs a

bekötés nélkül, kis kiterjedése folytán, sehonnan se hozhatna

más potenciált.

Elsősorban a szándékosan vagy elhelyezési adottságaikból

következően földelt, ill. Földeltnek tekinthető fémszerkezeteket

(csövek, épületszerkezetek stb.) kell bevonni az EPH hálózatba.

De be kell vonni minden olyan, nagy kiterjedésű, vezetőanyagú

szerkezetet is, amely nincs ugyan földelve, de távolabbról

( az egyidejű érinthetőség távolságánál messzebbről)

valamilyen, akár föld, akár hibapotenciált vezethet ide.